Az emberi élet tele van fárasztó és veszedelmes utakkal. Sokszor úgy érezzük, képtelenek vagyunk hordani a terheket, nem tudjuk végigjárni, az el¿ttünk meredeken emelked¿ sziklás ösvényeket. A hitben él¿ ember számára azonban nincsenek reménytelen helyzetek. Amikor elfogy az emberi er¿, összegy¿lnek felettünk a sötét fellegek, akkor is tudhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, mert Jézus Krisztus velünk vándorol. Istent¿l rendelt, örök útitársunk, aki tulajdon vérével fizette meg értünk az árat, hogy célhoz érjünk. Mellénk áll, felsegít, vállaira vesz, hogy el ne vesszünk. Gyermekkoromtól érzem, tapasztalom áldó jelenlétét, segít¿ kezét, mely el nem enged. Lelki hálaadás ez a néhány vers mindazokért a csodákért, amelyeket általa megtapasztalhattam. Áldott légy értük, Uram!